Nem, kivételesen most nem a possumokról fogok írni. :)
A kertvárosi létnek vannak hátulütői is, pl. a zaklató házalók, akik megzavarják a tisztes polgárok nyugalmát :D
... az első héten egy Indiai pasas csöngetett be, hogy valami elektromos izét árul, elküldtem... rá pár napra megint csöngettek, kimentem és egy kedves idős Spanyol házaspár állt az ajtóban. Megkérdezték beszélek-e spanyoul, én meglepettségemben nem kérdeztem semmit, csak rávágtam hogy nem. Beletörődően elköszöntek és elmentek... de úgy látszik nem voltam túl meggyőző, gyanút fogtak hogy mi van ha mégis beszélek csak eltitkolom... mert ma újra csengettek reggel, kétszer, de nem mentem ki, mert aludni akartam végre pár órát. De kitartóak voltak pár órára rá visszajöttek, ekkor már ajtót nyitottam, hátha valaki azért keres, mert nyertem a lottón vagy rám akarja hagyni a vagyonát. :D De nem... kinyitva az ajtót újra az idős spanyol házaspár érdeklődött afelől, beszélek-e spanyolul... Ez úttal váltottunk pár szót angolul... kiderült, hogy nem is a környéken laknak csak mindenfelé keresnek spanyolokat a városban... nagyon cukik, de az agyamra mennek. :D Végül számoltam nekik egy kicsit spanyolul, hogy megnyugodjanak :DDDD
Szóval arra jutottam, hogy a "Nem veszünk semmit" felirat alá a "Nem beszélünk spanyolul" felirat is kerüljön ki az ajtóra :D
 |
| Fenyő utca ;) azaz Pine street (Australia, VIC, Melbourne, Reservoire) ahová költöztünk |
Szóval arra jutottam, hogy a "Nem veszünk semmit" felirat alá a "Nem beszélünk spanyolul" felirat is kerüljön ki az ajtóra :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése