69/Az új Budapesti blogomról

 Talán ez lesz az utolsó bejegyzés ezen a blogon, talán lesz folytatás :) ezt majd az idő és én eldöntjük :D 

Egy új blog írásába kezdtem, mindazoknak akik eddig is nyomon követtek, mindazon barátaimnak, akik Melbourne-ben és ausztrália más részein élnek és kíváncsiak, hogyan boldogulok itthon-otthon :), mindazoknak akik hasonló cipőben járnak mint én és visszatértek valahonnan, azoknak is akik tervezik, hogy külföldön kezdenek új életet, és azoknak, akik szeretnének boldogabb, sikeresebb életet élni itthon.

http://eletkulfoldutan.blogspot.hu/

És végül az itthoni időjárásról :D :

66/ Beach time :)

Szerencsére kegyes hozzám az időjárás, bár vannak hűvösebb napok és eső, de akad nagyon kellemes tavaszias már-már nyárias nap is az utolsó egy hetemben  itt :)
Tegnap még utoljára lementem Brighton Beach-re kicsit fotózgatni, magamba szívni a tavaszi napsugarakat megmártóztatni a lábam az óceán vizében. Íme az élmény képekben :)

Nagyi a Beach-en /Annyira aranyos volt a néni, ahogy belemosolygott a kamerámba :)))

Ez volt  az ötödik esküvő amíg ott ültem. itt az esernyőtartó srác vigyorog :D

a kékszemű varj nem a házikó dísze -élő egyed volt :)

pancsi :D

Elvan a gyerek ha játszik... :D

és az elmaradhatatlan Ausztrál zászlós kép :)

65/ Már csak másfél hét...

SKEYNDOR Makeup Seminarium

 Sűrű időszak:

Nem is tudom hol kezdjem. Az utóbbi pár hét leforgása alatt nem igazán volt időm a blogra sajnos ill. nem sajnos, mert nem unatkoztam. Hatékony munkával telt az időm nagy része. Végre sikerült megszervezni első itteni modell fotózásomat (ami nem lett annyira kreatív amilyenre akartam :) de egy rohanós napba annyi fért bele, amennyi és bevallom őszintén, rutinom is megkopott kissé) /Fotók lentebb./
A városban is sikerült megint fotóznom és a gépem HD videó funkcióját is felavattam végre :) ( több kép hamarosan csak érjem végre utol magam :) ) és a második hivatalos fotós munkámra is sor kerülhetett (kezdő kép).
Épp kezdett volna beindulni a  karrierem, de az élet úgy hozta, hogy hamarosan haza kell utaznom. (erre utaltam a címben) Egyáltalán nem vagyok elkeseredve, sőt fel vagyok villanyozódva :) Végre viszont láthatom a szeretteimet. Számítottam rá, hogy sokan ezt úgy fogják lereagálni hogy: "Na mi az feladtad?" Nekik már megüzentem, de ide is leírom, Nem , nem adtam fel semmit! Felelősség teljes döntést hoztam. A döntésem legfőbb oka a legközelebbi hozzátartozóm betegsége, most mellette a helyem! De emelett nagy szükségem van egy kis lelki feltöltődésre is. Az itt eddig meglévő biztonság érzetem is megszűnni látszott, bár erre már több helyről érkezett segítség, és lehetőség így ez kisebb részben befolyásolta a döntésem, nyitva hagyva a kaput számomra.  Az egyedüli dolog, ami annyira nem lelkesít, az a közelgő tél otthon :( Alig vártam hogy kitavaszodjon és élvezhessem a jó időt, a melengető napsugarakat, madár dalt, kék eget, strandolást, már sajnos nem lesz időm kiélvezni. Télből télbe ismét. De hát csak el jön a tavasz otthon is :) Szerencsére a barátaim és persze a családom is nagyon várnak vissza. Annyi kedves üzenetet, szeretetet kaptam most pár nap alatt, hogy szavakkal leírni nem is lehet, ami nagyon hiányzott az itt töltött idő alatt. Nem is gondoltam, hogy ennyi ember szeret és ennyire hiányzom. :) Szóval mindennek ellenére hatalmas mosoly ül az arcomon és a lelkemben :) És ha egy valamire igazán megtanított ez az időszak az az, hogy a család és a barátok szeretetét semmi nem képes pótolni!!! Eddig is sok szeretet vett körül, de amíg nem érzi az ember ennek teljes hiányát nem éli meg a mély magányt, addig nem képes igazán értékelni, mert természetesnek veszi.
A furcsa az, hogy az itt megszerzett élet tapasztalat, tudás és szemlélet birtokában most úgy érzem meg fogom találni a helyem otthon is és meg fogom tudni valósítani a céljaimat. Az egyetlen dolog, amitől tartok az a hihetetlen mértékű negatívizmus a szó minden értelmében véve és a befordultság, amit sugároznak magukból az otthoni emberek igen jelentős része. Ismét egy kultursokkon fogok keresztülmenni, de szeretném azt hinni, az ami itt belém ivódott, segíteni fog abban, hogy ne veszítsem el azt az utat, amit megtaláltam,  és vagyok már annyira erős, hogy tudom ignorálni mindazt, ami nincs a segítségemre.
Hamarosan leírom mi mindent kaptam ettől a nagy utazásról, ettől a másfél évtől, amit külföldön éltem le. Mi mindenre tanítottak meg azok a dolgok, amiken keresztül mentem és megéltem, hogyan és miért változott meg a gondolkodás módom és hozzáállásom a dolgokhoz, problémákhoz, feladatokhoz, munkához, emberekhez. És tervezek indítani egy új blogot arról milyen visszatérni és otthon újra elindulni, felépíteni az életemet.

62/ Camera

Tegnap végre megérkezett, amire már oly rég óta vágytam :) a szép új 5D-ém :)
A zajmentesség miatt már jó ideje igényeltem a munkám során, de a másik, ami miatt nagyon fel vagyok villanyozva az a filmezés, végre belevághatok a kísérletezésbe e téren. :) Már két nagy forgatókönyvem is van rá :D csak győzzétek kivárni, mire eljutok oda tudásban, hogy el is készülnek :)

61/ DMM / Eureka Tower in a Cloud

59/ DMM / City

58/ DMM / Safety Zone

A vonat állomások egy részénél fel vannak festve ilyen biztonságos zónák, itt erősebb a fény és ha oda állsz kamerável figyelnek :)

57/ DMM (Daily Mobil Melbourne) :)

55/ Countryside- Látogatás egy ausztrál farmon :)

Nemrég a Chilei barátaimmal egy ausztrál farmra látogattam.(azóta már újabb látogatás tettem, sajnos akkor nem volt nálam a gépem pedig végre szép fények voltak, nem olyan szürke, mint mikor a képek készültek) Elma látott minket vendégül, otthonában. Róla annyit kell tudni, hogy versenylovakat, és terelő kutyákat tenyészt, de tart mellette birkákat, teheneket, most van egy csodálatos tenyész bikája is :) és gyönyörű cicái is vannak. Többszörös dínyertes tenyésztő, lovai  rengeteg versenyen győzedelmeskedtek. Talán már hallottatok az állatokkal - kutyákkal való terápiáról, ha van otthon háziállatotok, tudjátok mennyi szeretetet képesek adni az állatok. Hát nekem is felért egy kisebb kezeléssel ez a két látogatás :) És most jöjjenek a képek :) A farm Bitternben van ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Philip Islandre.

Elma és a lovak

Elma és a barika :)

Boci simi :)

:)))

Boci

:)))

Ő az ausztrál Cattle dog, pásztorkutya, a tündérvirágszál akit szétdögönyöztem :)))

imádom az okos fejét :)

:)))

sajnos nagyon kevés időm volt fotózni, és az időjárás sem kedvezett, de azért a hangulata az egésznek talán átjön egy kicsit aképekkel :)

54/ DMM (Daily Mobil Melbourne) :)

Geelong, Australia

53-2/ Egy év- II rész

  Sokszor elakadtam a bejegyzés írása közben, mert egy történet akkor jó ha van befejezése és az lehetőleg pozitív. De az én történetemnek még nincs vége maximum ezt az egy éves időszakot tekinthetem lezártnak (de nem akarom annak tekinteni, mert nem érzem annak, pont, hogy a közepében vagyok valaminek...) és vonhatok mérleget, hogy honnan hová jutottam el.
  Ha röviden és tömören kéne megfogalmaznom, mit jelentett számomra ez az év az életemben: azt a választ adnám, hogy ez alatt az egy év alatt közelebb kerültem saját magamhoz, mint valaha, magányosabbnak éreztem magamat, mint életem során bármikor, gyengébbnek és ugyanakkor erősebbnek, mint eddig bármikor. Ez a döntés és annak meglépése egy intenzív önismereti tréninget indított el a számomra. És igyekszem erről az oldalról megközelíteni ezt a dolgot.

Egyik ámulatból a másikba

A nehézségek ellenére, amiből akadt bőven, történt sok jó dolog is amikből időről időre merítkezni, töltődni tudtam. Itt van például ez a gyönyörű város, tele hatalmas parkokkal, gyönyörű öblökkel, óceán partokkal. Rengeteg csodás, lenyűgöző helyen jártam most csak pár képet ollózok ide össze, de ezek csak képek, nem adják vissza azt az érzést és energiát amit egy-egy hely áraszt magából.

Lehetetlen egyetlen montázsba sűríteni a sok gyönyörű helyszínt, ahol jártam, ez csak egy kis ízelítő abból az egy évnyi "termésből" amit idáig összegyűlt.

Ausztrál állatvilág:
Útnak indulásomkor és itt is folyamatosan figyelmeztettek, vigyázzak a kígyókkal, cápákkal stb :) Ausztráliában él a föld legtöbb mérges állata, pókok, kígyók, medúzák és a többi... Szerencsére egy fene vaddal sem akadtam össze idáig. 

Ellenben ezekkel a cukiságokkal találkoztam és az külön öröm a számomra, hogy mindegyiküket a szabadban, természetes élő helyükön kaphattam lencse végre:

Coala maci :)

Az előző lakástól kb 15 perc sétányira élnek St Kildán a hullám törő köveknél elbújva :) kora hajnalban és este a naplemente után bújnak elő

Kenguruk :) róluk egyelőre még nincs jobb fotóm :) féltem közel menni hozzájuk :D iszonyat izmosak, gyorsak és nagyok :) ők is naplemente környékén és hajnalban közlekednek

Ő nem tudom ki fia borja, én kígyófejű gyíknak neveztem el :D avagy a lábaskígyó...

"turbékoló" rozellák :) naplementekor iszonyat lármásak, csapatokban repkednek ide-oda és fürtökben lógnak a pálma fákról :)

másik fajta papi :)

kookaburra avagy kacagójancsi :) nevét jellegzetes kacagó hangjáról kapta... amikor hallom nekem az ős erdei orangután hangja ugrik be :D barátságos bátor madár, a kenyeret már annyira nem komázta' miután a gulyáslevesből kapott húst :D

A bárányok hallgatnak bégetnek...

tengeri herkentyűk :)

sirályok, gondolom ilyet már sokan láttatok :D

ez egy másfajta sirály :)

itt is vannak varjak  :)
a denevérek pedig egy kicsit nagyobbacskák' errefelé :) Lehetett volna egy iszonyat jó képem ha épp nálam a kamera és nem az autópályán száguldunk :) ugyan is szürkületkor tartottunk a város irányába, szemben a kivilágított felhő karcolók felettünk pedig egy hatalmas csapat denevér repült át szintén a city felé... mintha a Batman film díszleteibe csöppentünk volna :)

haluci-haluci 1 :)

haluci -haluci 2 :)

 Szóval sok érdekeset és szépet láttam :)

Amikor a legnehezebb a távolság

Voltak nagyon nehéz pillanatok is, kint létem alatt elveszítettem a nagymamámat. Nehéz volt elfogadni a tényt, hogy nem tudok hazamenni a temetésére, így a magam módján kellett elbúcsúznom tőle. Bár igazán talán csak akkor fog tudatosulni  bennem, hogy már nincs többé, amikor hazalátogatok. Pár napra rá vele álmodtam és álmomban meglepődve tapasztaltam, hogy él és virul, át tudtam ölelni- talán így búcsúzott el tőlem. :)

Egy régi közös kép az én Pipimamámmal :)

Az elmúlt egy hónapban kijutott bőven az izgalmakból is. Két közeli család tagom került kórházba és esett át életmentő műtéten. Csak e-mailen és skypon keresztül tudtam információhoz jutni az állapotukkal kapcsolatban, ami az idő eltolódás miatt néha nehézkes volt. Amikor kaptam egy kis videó üzenetet, amin apukám viccelődött a kórház kertjében az nagyon jó és megnyugtató érzés volt. :)

 Az sem egyszerű amikor te vagy rosszul... a megérkezést követően az első hónapban volt egy nap, amikor bepánikoltam. Iszonyatosan rosszul lettem, egyedül voltam "otthon" a telefonig sem nagyon tudtam elkúszni. miközben fetrengtem a fájdalomtól azon gondolkodtam, hogy miért kell épp itt, épp most ezt átélnem. Bár két emberhez is tudtam fordulni vész helyzet esetén, mégis nagyon magányosnak éreztem magam, Konkrét halál félelmem volt és azon pörögtem, hogy nem akarok itt lenni, és hogy lehettem ekkora barom, hogy belevágtam ebbe az egészbe. De szerencsére másnapra jobban lettem, az mély érzés, amit akkor átéltem viszont sokáig bennem maradt.

Karrier

Erről még nem sokat tudok-akarok írni :) Annyit elárulok, hogy egy tánc iskolát sikerült elindítanom, salsát tanítok, egyelőre csak a helyi Magyaroknak, ha a nyelvel előrébb leszek szeretném nagyobban is csinálni :)

itt találtok infót és képeket :) : http://blackcatsalsa.blogspot.com.au/p/photos.htm

 Azóta a Korona Csárdában már zsűriztünk egy amatőr táncversenyt és fel is léptünk, majd megpróbálom feltenni a videót is.

Hivatásomat tekintve végzett fényképész vagyok otthon már jó pár évnyi gyakorlatot szereztem mielőtt ide kijöttem ( több mint 10 éve fotózom ebből az utóbbi 5-6 évben hivatás szerűen) De az otthon elért eredményeket, díjakat, sikereimet itt nem nézik, az ausztráloknak csak az számít, itt mit tettél le az asztalra, így elindulni és bejutni bizonyos körökbe, nem egyszerű, de nem adom fel, van jó pár tervem az egyik csak sikerül idővel. :) Na meg ott van az a fránya angol is, amit még erőteljesen fejlesztenem kell. A St Kildai lakást, ahol előzőleg laktunk egy Lengyel pasas vette meg, nagyon kedves figura, próbál nekem segíteni és rajta keresztül jövő hónaptól egy Ausztrál nő fog segíteni az angolban :) Ennek ellenére azért volt már pár munkám amit kézzel lábbal sikerült megoldanom :)

Szóval elindulni nem könnyű, az ideérkező emberek többsége egészen mással foglalkozik, mint előtte. A már régebb óta itt élők azt mondják minimum 3 év kell ahhoz, hogy beinduljanak a dolgok.

"Hogy egy nagy dolgot valóra váltsunk, először is tudni kell nagy dologról álmodni, másodszor is pedig állhatatosságot kell kifejleszteni magunkban, hogy a kudarcok láttán se rendüljön meg az álmainkba vetett hitünk." /Szilvási Lajos