65/ Már csak másfél hét...

SKEYNDOR Makeup Seminarium

 Sűrű időszak:

Nem is tudom hol kezdjem. Az utóbbi pár hét leforgása alatt nem igazán volt időm a blogra sajnos ill. nem sajnos, mert nem unatkoztam. Hatékony munkával telt az időm nagy része. Végre sikerült megszervezni első itteni modell fotózásomat (ami nem lett annyira kreatív amilyenre akartam :) de egy rohanós napba annyi fért bele, amennyi és bevallom őszintén, rutinom is megkopott kissé) /Fotók lentebb./
A városban is sikerült megint fotóznom és a gépem HD videó funkcióját is felavattam végre :) ( több kép hamarosan csak érjem végre utol magam :) ) és a második hivatalos fotós munkámra is sor kerülhetett (kezdő kép).
Épp kezdett volna beindulni a  karrierem, de az élet úgy hozta, hogy hamarosan haza kell utaznom. (erre utaltam a címben) Egyáltalán nem vagyok elkeseredve, sőt fel vagyok villanyozódva :) Végre viszont láthatom a szeretteimet. Számítottam rá, hogy sokan ezt úgy fogják lereagálni hogy: "Na mi az feladtad?" Nekik már megüzentem, de ide is leírom, Nem , nem adtam fel semmit! Felelősség teljes döntést hoztam. A döntésem legfőbb oka a legközelebbi hozzátartozóm betegsége, most mellette a helyem! De emelett nagy szükségem van egy kis lelki feltöltődésre is. Az itt eddig meglévő biztonság érzetem is megszűnni látszott, bár erre már több helyről érkezett segítség, és lehetőség így ez kisebb részben befolyásolta a döntésem, nyitva hagyva a kaput számomra.  Az egyedüli dolog, ami annyira nem lelkesít, az a közelgő tél otthon :( Alig vártam hogy kitavaszodjon és élvezhessem a jó időt, a melengető napsugarakat, madár dalt, kék eget, strandolást, már sajnos nem lesz időm kiélvezni. Télből télbe ismét. De hát csak el jön a tavasz otthon is :) Szerencsére a barátaim és persze a családom is nagyon várnak vissza. Annyi kedves üzenetet, szeretetet kaptam most pár nap alatt, hogy szavakkal leírni nem is lehet, ami nagyon hiányzott az itt töltött idő alatt. Nem is gondoltam, hogy ennyi ember szeret és ennyire hiányzom. :) Szóval mindennek ellenére hatalmas mosoly ül az arcomon és a lelkemben :) És ha egy valamire igazán megtanított ez az időszak az az, hogy a család és a barátok szeretetét semmi nem képes pótolni!!! Eddig is sok szeretet vett körül, de amíg nem érzi az ember ennek teljes hiányát nem éli meg a mély magányt, addig nem képes igazán értékelni, mert természetesnek veszi.
A furcsa az, hogy az itt megszerzett élet tapasztalat, tudás és szemlélet birtokában most úgy érzem meg fogom találni a helyem otthon is és meg fogom tudni valósítani a céljaimat. Az egyetlen dolog, amitől tartok az a hihetetlen mértékű negatívizmus a szó minden értelmében véve és a befordultság, amit sugároznak magukból az otthoni emberek igen jelentős része. Ismét egy kultursokkon fogok keresztülmenni, de szeretném azt hinni, az ami itt belém ivódott, segíteni fog abban, hogy ne veszítsem el azt az utat, amit megtaláltam,  és vagyok már annyira erős, hogy tudom ignorálni mindazt, ami nincs a segítségemre.
Hamarosan leírom mi mindent kaptam ettől a nagy utazásról, ettől a másfél évtől, amit külföldön éltem le. Mi mindenre tanítottak meg azok a dolgok, amiken keresztül mentem és megéltem, hogyan és miért változott meg a gondolkodás módom és hozzáállásom a dolgokhoz, problémákhoz, feladatokhoz, munkához, emberekhez. És tervezek indítani egy új blogot arról milyen visszatérni és otthon újra elindulni, felépíteni az életemet.